Milyen figyelmeztető jelei vannak a játékfüggőségnek?
Azonban amit sokan csak hétvégi kikapcsolódásként vagy stresszoldásként élnek meg, az mások számára idővel mindent elsöprő függőséggé válhat. A játékfüggőség, vagy hivatalos nevén játékhasználati zavar egyre több külföldi online kaszinók ember életét nehezíti meg világszerte – és egyre gyakrabban kerül diagnózisként a pszichiáterek és pszichológusok asztalára. Nagyon fontos, hogy a függő képes legyen megfogalmazni, hogy a szerencsejáték helyett mit tud elképzelni az életében.
Mentális zavarok
Amennyiben hozzájárul használatukhoz, ezek segítségével mérjük és elemezzük a honlap használatát. A sikeres kezelés kulcsa a probléma tudatosítása és a motiváció fenntartása a változásra. Sokak számára az ünnepi időszak nem feltétlenül a békéről és a nyugalomról szól, mert a családi találkozókon gyakoriak a konfliktusok és a faggatásra emlékeztető kérdezősködések. A terápia során elért eredmények fenntartása érdekében elengedhetetlen a megelőzési stratégiák kidolgozása és alkalmazása. A prevenciós stratégiák közé tartozik a szabadidős tevékenységek széles skálájának kínálása, amelyek alternatívát jelenthetnek a játékkal szemben. A MI alapelve, hogy a változás motivációja a személyben magában rejlik, és nem kívülről kell ráerőltetni.
Ez oda vezethet, hogy a kommunikáció elszegényedik, a közös programok elmaradnak, és a bizalom megrendül. A dopamin-rendszer túlzott stimulálása hosszú távon káros hatással lehet az agyra, befolyásolva a döntéshozatalt, az impulzus-kontrollt és az érzelmi szabályozást. A játékfüggőség kezelése során fontos figyelembe venni a dopamin-rendszer normalizálását, például terápiával és gyógyszeres kezeléssel, ha szükséges. A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, amely segít azonosítani a kiváltó okokat és helyettesítő viselkedésformákat kínál. A családterápia különösen tinédzserek esetén fontos, hiszen a családi dinamika jelentős szerepet játszik a probléma fennmaradásában vagy megszűnésében.
Hogyan tegyél jobbá egy rossz napot? Adunk 5 tippet
A KVT alapelve, hogy a gondolataink, érzéseink és viselkedésünk szorosan összefüggenek, és a függőség fenntartásában kulcsszerepet játszanak a torz gondolatok és maladaptív viselkedési minták. Mindkét rendszer hangsúlyozza, hogy a játékfüggőség diagnózisához a viselkedésnek jelentős károkat kell okoznia a személyes, családi, szociális, oktatási vagy foglalkozási területeken. A kritériumok célja, hogy megkülönböztessék a problémás játékhasználatot a hobbiszerű játéktól. Azonban fontos megérteni, hogy a játékfüggőség ennél sokkal tágabb fogalom. Napjainkban, a digitális eszközök elterjedésével és a videojátékok fejlődésével már messze nem csak a pénzről és a szerencsekerékről szól.
- A munkavállaló gondolatai a játék körül forognak, ami akadályozza a feladatok elvégzését.
- Az agy idővel hozzászokik ehhez az ingerhez, és egyre több, egyre intenzívebb élményt kíván.
- A kezelés célja nem a teljes játékmentesség elérése feltétlenül, hanem a kontroll visszaszerzése a játék felett.
- Ez a tolerancia kialakulásához vezethet, ami azt jelenti, hogy a játékosnak egyre többet kell játszania ahhoz, hogy ugyanazt a kielégülést érezze.
- A szabályok kialakításában érdemes a gyermeket is bevonni, ezzel növelve az elfogadás esélyét.
- A játékfejlesztőknek be kell építeniük a játékokba olyan funkciókat, amelyek segítik a játékosokat a játékidő kontrollálásában.
felfázás kezelése
A szenvedélyes játékos élvezi a játékot, de képes kontrollálni az időt és a pénzt, amit ráfordít, és nem hanyagolja el a többi fontos területet az életében. Ezzel szemben a függő személy számára a játék válik a legfontosabbá, minden más háttérbe szorul. A szülők, partnerek, tanárok felelőssége, hogy időben észrevegyék a jeleket, és ne szégyenként, hanem problémaként kezeljék azokat. Ha a gyermek vagy partner nem tud lemondani a játékról, nem segít a szigor vagy a tiltás – sokkal inkább a megértés, a fokozatos átállás és a közös alternatívák keresése hozhat megoldást. A kórfolyamatok gyógyításában fontos szerepet kap a mentálhigiénés segítség, a pszichoedukáció, valamint a szocioterápia. Fokozott odafigyelést igényel a kezelést vállaló beteg, ha a szenvedélye a napi tevékenységének, családi, társas és munkahelyi tevékenységének rovására megy.
